Ha olyan egészségügyi problémákkal találkozunk, mint például a rák, rögtön a géntérképet kezdjük vizsgálni és megjelöljük azokat a családtagokat, akik rákosak, mondván: „Lássuk a genetikát, mivel ez végigvonul a családon, kell lennie rák génnek.” Mit hagytak ki ebből a nagyon érdekes kutatásból?
Azoknál a családoknál, ahol rákbetegek vannak, az örökbefogadott gyermeknél ugyanolyan mértékben alakulhat ki rák, mint a család saját gyerekeinél. Az érdekesség az, hogy az örökbefogadott gyermek olyan genetikával rendelkezik, amelyben benne sincs a rák. Ez arra világít rá, hogy az befolyásolja a rák kialakulását, hogy milyen családdinamikával kerülünk kapcsolatba, milyen érzékelést, hitrendszert és hozzáállást tanulunk meg, nem pedig az, hogy milyen genetikai háttérrel rendelkezünk.
Epigenetika
A genetikának létezik egy új ága, amit epigenetikának nevezünk, amely ezekkel, a génfejlődésre gyakorolt környezeti hatásokkal foglalkozik. Az epigenetikusok felfedezték, hogy a sejteken belüli információ az, ami bekapcsolja, működteti, és megváltoztatja a dolgokat. A jelzések kívülről, a környezetből jönnek, környezeti ingerek, táplálkozás, mérgező anyagok, stressz, vagy érzelmek formájában anélkül azonban, hogy a genetikai alapmintán változtatnának.
A gén egy lenyomat, ami lényegében arra szolgál, hogy fehérjét állítson elő. És a fehérjék, amelyekből több mint 100 000 létezik, képezik azokat az építő elemeket, amelyekből felépül a biológiánk, szerkezetünk, viselkedésünk. Tehát amikor sokáig genetikai lenyomatokról beszéltünk a lenyomatot tekintettük annak az információhordozó egységnek, amely létrehozza az egyes fehérjéket. Azonban az új tudomány rávilágított arra, hogy az epigenetikai mechanizmusokon keresztül a környezet leolvassa a géneket. Az epigenetikus folyamatok több mint 30 000 különböző variációt tudnak előállítani ugyanabból a lenyomatból és ez rávilágít arra, hogy végtelen lehetőségekkel rendelkezünk. Ez hatalmas változás ahhoz a nézethez képest, hogy a gének határoznak meg mindent. A gének csupán lehetőséget jelentenek.
Epigenetikus öröklődés
Ugyanakkor létezik az úgynevezett "transzgenerációs epigenetikus öröklődés", fogalma is, amely szerint a környezeti hatások egyénre szólóan befolyásolják a genetikai anyagot, és ennek hatását az utódok örökölhetik, az viszont még nagy kérdés, hogy hány generáció tartja meg az ősök biológiai memóriáját, valamint egy bizonyos ponton hogyan stabilizálódik az utódok génjeinek folyamatos változásán keresztül? „Egy dolog biztosnak látszik: a neuropszichiátriai rendellenességek, elhízás, a cukorbetegség és az anyagcsere problémák teljes megértése már nem lehetséges a transzgenerációs megközelítés nélkül." – állítja Marcus Pembrey a Londoni Egyetem genetika professzora.
Morfogenetikai mező
Ha csak a molekuláris szintet vizsgáljuk, az Emberi Gén Projekt feltárta, hogy körülbelül 25 000 génnel rendelkezünk, jóval kevesebbel, mint azt korábban feltételezték. A Csimpánz Gén Projekt mostanra feldolgozta a teljes csimpánz génállományt és genetikájuk gyakorlatilag ugyanaz, mint a miénk – ugyanazok a proteinek, ugyanazok a gének. Mégis van egy nyilvánvaló különbség, és ha ezt nem tudjuk a genetikával megmagyarázni, akkor mivel tudjuk? A válasz: a morfogenetikai mező. Hasonlóan ahhoz, ahogy fel tudunk építeni két különböző házat ugyanazokból az építő anyagokból két különböző terv alapján, ugyanúgy felépíthetünk két különböző organizmust két különböző mező alapján, még akkor is, ha az alkotó molekulák nagyon hasonlóak, mint az ember és a csimpánz esetében.
A DNS olyan, mint egy könyvtár. Az összes lehetséges fehérje gyűjteménye, a földi gilisztától kezdve egészen az emberig. Ugyanabban a könyvtárban van minden, de tudni kell, melyik könyvet vegyük ki. Valószínű, hogy a testmező az, amelyik dönt arról, hogy melyik információt veszi ki a DNS-ből.
A múltban számos kultúra vizsgálta a testünk energetikai rendszerét. Ma a tudósok is úgy vélik, hogy a testnek valóban van egy energia mezője, amit morfogenetikus mezőnek, vagy testmezőnek hívnak, amely körülveszi világunkat és áthatja testünket.
Létezik egy hierarchia a testünket szervező mezőkön belül. Létezik a teljes testmező, létezik a szerv mező, aztán a szövetmező és aztán a sejtmező mindezeken belül. A testünk mezeje a testen belül és a testen kívül is elhelyezkedik. Létezik egy mindent körülvevő mező, aztán léteznek másodlagos mezők, melyek további – a kezekért, lábakért, és különböző szervekért felelős – moduláris mezőkből állnak össze. A mezők előnye az, hogy valójában holisztikusak. Minden mező holisztikus. A gravitációs mezőből, sem lehet kivágni egy kicsit. Ha egy férget tíz különböző részre vágunk, minden részből külön új féreg fog fejlődni. Hogy is lehetséges ez? Egy géppel ez nem történne meg. Ha feldarabolunk egy gépet, akkor az egyszerűen csak használhatatlanná válik. De ha egy mező-rendszert mondjuk, egy mágnest darabolunk fel, akkor függetlenül attól, hogy hány darabra vágjuk, minden darab teljes mágneses mezővel fog rendelkezni. Ez a mágneses mező analógia vezette el a fejlődést kutató biológusokat oda, hogy előrukkoljanak a morfogenetikus mező elmélettel. És ez már réges-rég, az 1920-as években megtörtént. Azóta ez a mező vált a fejlődést kutató biológia központi eszméjévé. Enélkül nem érthetjük meg igazán, hogyan fejlődnek az élőlények.
Élő Mátrix
Ajánlott irodalom: Dr.Bruce Lipton : Tudat a belső teremtő - A sejtek mágiája
Az epigenetikus környezetet károsan befolyásoló negatív érzelmi programok, stressz, mérgező anyagok (vegyi anyagok, nehézfémek, növény védőszerek, radioaktív anyagok, stb) kivezetése a szervezetből joalis gyógynövény alapú információs cseppekkel. Személyre szóló táplálkozási ajánlások.
Tóbiás Irén
Bejelentkezés állapotfelmérésre, információs méregtelenítésre hétköznap 10 és 12 óra között. Tel.: 06-30-474-0408